Az egyik nagyon fontos lépés a gyerekek iskolája volt. Ezt nagyon
előkészítettük, tehát minden előírást lekérdeztünk, milyen papírok kellenek,
milyen oltások stb. Azok összeszedésével, lefordíttatásával, hitelesítésével
otthon el lehetett bajlódni. Megérkezésünk
után pedig el kellett menni a helyi iskolaközpontba, ahol mindent
leellenőriztek, bizonyítványok, fordítások, oltások (egy oltásuk még hiányzott, mert ahhoz még várni
kellett volna pár hónapot), na azt itt kell beadatni meghatározott dátumig,
különben kitiltják őket a sulikból. (Ezt
azóta már ingyenesen meg is kapták.) És járnak is suliba, pontosabban az
iskolabusz viszi őket, tényleg mint a filmekben, szinte a házunk mellől, s
nagyon jól érzik magukat, noha nem sokat tudnak angolul, de a dolog olyan
elképesztően intenzív, hogy muszáj lesz nekik gyorsan megtanulni sok mindent. A két nagyobbik jár suliba, de két különbözőbe, mivel itt külön vannak az alsósok (elementary school) és a felsősök (middle school), és középsőnk épp harmadikos, a legnagyobbunk pedig hatodikos. Az iskolában mindkét helyen nagyon kedvesek és barátiak, a nagyobbiknál különösen örültek, mert szerintük az elmúlt 5 évben biztos nem volt ott magyar, az igazgató horvát, amikor hallotta, hogy bent vagyunk, odajött, email címet adott stb. Hasonló tapasztalatok az elementary-ban, nagyon barátságosak, nem terhelik őket agyon (persze lehet mondani, hogy keveset tanulnak), a middle keményebb, egyáltalán nem olyan, mint amilyenre otthon számítottunk a hallomások, inkább mende-mondák alapján (az mondjuk igaz, hogy ez a környék azért elég gazdag az amerikai átlaghoz képest). Például matekból olyan átfogó problémákat néznek, ahol nagyon kreatívnak és figyelmesnek kell lenni, volt olyan feladat, amit mi is csak körülbelül tudtunk megcsinálni. Ehhez persze nekik még jön az angol is, úgyhogy nagy elfáradások vannak, ráadásul minden nap 7 óra van a middle schoolban. Azért mégis inkább irigylem őketJ
Mind a kettő örömmel megy iskolába, s ez a
lényeg, s még a házi feladatozás is
olajozottabb, mint otthon. Mert nincsenek stresszelve. Még egy jó adalék, ami biztos tetszene otthon sokaknak.
Az elementary schoolban az osztály kilencven százaléka ázsiai, spanyol ajkú,
vagy éppen arab, a middle school-os gyerkőcünknél pedig sok a fekete,
távol-keleti, ott több a fehér, ők meg főleg izraleiekJ. Szóval a sulik nekünk nagyon tetszenek. Ezek
állami iskolák, nagyon jól felszerelve. Az durva, hogy kb. 10 mérföld sugarú
körben van legalább 15 magán iskola is. És persze az államiak is gyönyörűek,
akkora füves pályákkal, ami nálunk csak a focikluboknak van. Az „unalmas” kertvárosi részek pedig nekem bejönnek, rengeteg mókus, nyúl meg őz mászkálgat ki-be a kertekben, ahol focizni szoktunk, néha reggelre odaszarnak az őzek.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése