Munka téma

Tehát, én egy nagyon neves egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó intézményében végzek kutatásokat nemzetközi gazdasági és politikai kérdésekben. Aki nem jártas ebben a témában, annak annyit, hogy Magyarországon ez a szakterület manapság teljesen feleslegesnek, s irtandónak számít. Hát itt nem, minden magára valamit adó egyetemnek van neves nemzetközi tanulmányok képzése, ahol a nemzetközi kapcsolatok (diplomácia, emberi jogok, stb.) és a gazdaság összefüggéseit komplexen tanulmányozzák. A magyar tudományos szférában ezt újságírói feladatnak szokták egyesek tekinteni.  Na, ezek az emberek tévedésben vannak, Amerikából nézve mindenképp.

Ami a leginkább szembetűnő, hogy az embert itt hagyják dolgozni és támogató a légkör. Ennek megfelelően a kollégák nagyon motiváltak, s a szakterületükhöz tartozó témában aktívak, a véleményüket igyekeznek akármilyen formában megjelentetni. Mindenki azért jön ide, hogy tanuljon és nyomot hagyjon maga után. Rendkívül sok a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodó kutató, oktató külföldről, akik vagy ösztöndíjjal, vagy saját forrásból jönnek, hogy egy ilyen presztízsű helyen elmondják a véleményüket, és anyagokat írjanak. A külföldi magas arány azzal is jár néha, hogy a kollégák között az amerikaiak néha kisebbségben vannak. A menedzsment adminisztrációval együtt a töredéke a hazainak. A mi körülbelül 30-40 kutatóval működő intézetünkben az adminisztráció 4 fő, s ebben benne van a két igazgató is. Ahogy látom, ez valószínűleg a legtöbb egyetemen, kutatóhelyen így működik, a társadalomtudományoknál szinte biztos. Ami szintén feltűnő, az emberek kíváncsiak egymásra. Ahogy az egyik nagyon régóta itt dolgozó kolléga mondta, a How are you doing? (Hogy s mint), valóban azt fejezi ki, hogy kíváncsi rád az illető. S ez tényleg így van, szemben mondjuk a boltban elhangzó hasonló kérdéssel (bár néha ott is valóban érdeklődők, főleg ha már törzsvevő az ember egy-egy helyi „közértben”).

 

Ami még érdekes és az otthonitól eltérő, hogy a különböző konferenciákon senki nem használ power point előadást. Helyesebben egyet már láttam, de ő európai volt. Főleg az amerikaiak előadása, amit fejből, vagy esetleg egy kis papírdarabbal a kezükben nyomnak le, teljesen logikus és összeszedett, s el tudják mondani 5 percben, 15-ben, vagy 60-ban. Az időt pontosan betartatják, és mindenki igyekszik is betartani. Persze vannak gyenge előadások is, de nem sok, és amit én láttam, az mind európai volt.

 

Magán az egyetemen elképesztő mennyiségű rendezvény van, ahol egy-egy szakterület valóban legnagyobb amerikai és nemzetközi szakértői tartanak előadást. Ezek legtöbbjére az egyetemi hallgatók szabadon bemehetnek. Nem túlzás azt mondani, hogy egy hallgató, ha eljár ezekre az előadásokra, nagyjából mindent megtud a világ dolgairól (nem egyoldalúan, mert sok a külföldi meghívott). Azért átlengi a megközelítéseket, hogy az USA fontos ország, de itt nagyon nyitottak a kritikus megközelítésekre, sőt kíváncsiak is rá – hátha valamit tudnak belőle hasznosítani. A hallgatók egyébként nagyon bátrak, sokat kérdeznek, sőt az előadók sokszor mondják is, hogy diákok is kérdezzenek, s ők ezt meg is teszik. Na jó, vannak beépített diákok isJ, de látszik, hogy az oktatási rendszer a team munkára, illetve a feladatmegoldásra tanította őket. (Itt muszáj megemlítenem, amit egy vállalat alelnöke mondott: át kell alakítani az oktatást, nem kellenek előadások a felsőoktatásban, a hallgatók mindent olvassanak el előre, aztán bemennek az egyetemre, és nincs más dolguk, mint kérdezni – kérdezni - kérdezni – vagyis a tanár ne azt mondja el, ami amúgy is benn van a könyvben. A vállalat, ahonnan az alelnök jött, egyébként a Google volt.)

 

A tandíj elég borsos, de sok az ösztöndíj, ezek jelentős részét pl. korábban végzett, azóta sikeres hallgatók alapítják, de van másféle is. Itt egy teljes tanév tandíjjal, lakhatással, egészségbiztosítással szakiránytól függően 60-90 ezer dollár (13-19 millió ft) között jön ki, nem kevés, de a fentebb említettek miatt tényleg nem csak a leggazdagabbak tudják igénybe venni. Persze hitelt is lehet felvenni, s aki itt végez, az valóban jól fizető állást tud szerezni. Az állami egyetemek persze olcsóbbak. A tanári fizetésekbe belelátva egy kicsit: egyetemi tanári fizetés itt Washingtonban valahol 140 ezer dollártól indulhat, a nagyobb neveké ezt messze meghaladja, a legrangosabb magánegyetemeken az átlag egyetemi tanári fizetés nagyjából 200 ezer dollár (44 millió – persze itt is nagy a szórás). A kisebb rangú tanári fizetésekből is azért meg lehet élni, mondjuk Manhattanben egy fizetésből, sok gyerekkel nehezen. Kis pénz kis foci – nagy pénz nagy foci. Kis pénzből kis adó, nagy pénzből nagy adóJ (A legmagasabb szövetségi szja kulcs 40% körül van, ehhez jön az adott állam adója, ami változó, itt pl. kicsit 7% alatt van, plusz 7,65% a szövetségi egészségbiztosítási rendszerekre, szóval összesen nagyjából 55% fölött jön le a legmagasabb jövedelmi sávban.)

 

Amúgy Magyarország, vagy közép-európai szűkebb térségünk lényegében senkit nem érdekel, innen nézve, egy apró kis porszem. Annyit azért az alsó szomszéd is tud, aki Örményországból jött ide vagy negyven éve, hogy az azeri baltás gyilkost Magyarországról engedték kiL.