Sokszínű az iskolai élet, a diákok a világ minden tájáról érkeznek |
Na,
igen. Ez volt a legkritikusabb tényező,
ez volt a legnagyobb megfontolás tárgya. Mert vannak dolgok, amikre fel lehet
készülni, a papírmunkákat elő lehet készíteni, sok dolognak utána lehet nézni,
már otthonról el lehet bizonyos dolgokat intézni. A gyerekek esetében is
alaposan körbejártunk mindent (oltások, iskola stb.) és amit lehet megtettünk
otthonról, de azt, hogy egy gyerek hogy fogja viselni, hogy fog tudni megbirkózni
a sok újdonsággal, az állandó idegen nyelvi környezettel, a sok tanulnivalóval,
az egészen más kultúrával stb., nos, ezt nem lehet előre megjósolni és nem lehet rá felkészülni. (Legkisebbünk
miatt aggódtunk a legkevésbé, hisz őt érinti legkevésbé a változás, ugyanúgy
otthon van velem akárhol is vagyunk.) Úgyhogy leginkább ilyen kérdések
fogalmazódtak meg bennünk: Kirángassuk-e
őket a jól megszokott környezetükből, az iskolából? Milyen lesz nekik távol
a nagyszülőktől, családtagoktól és a legjobb barátoktól? Mennyire viseli meg
őket, hogy nem mehetnek az imádott fociedzésekre, a nagyon szeretett edzőhöz,
az igazi barát-csapattársakhoz és nem tudnak részt venni a meccseken? Közben
pedig az ügy mellet szólt, hogy megtanulják
a nyelvet, látnak és megtapasztalnak egy egészen új világot és megtanulnak
benne boldogulni, remélhetőleg sok pozitív élményt szereznek, magabiztosabbak
lesznek, megtanulnak jobban bízni a képességeikben és később is, ha új
helyzettel és kihívással találják magukat szemben, akkor bátrabban állnak elébe
és talán könnyebben boldogulnak úgy általában is.