Azért hogy itt sem minden
tökéletes, arra legjobb példa a szolgáltatások esetében figyelhető meg. Az internet bekötése hihetetlen
procedúrával járt, nagyjából három hétig tartott, mire sikerült elintézni,
ebbe persze belejátszott, hogy az új vonal bevezetéséhez más lakásokba is be
kellett mennie a mesternek, és ez nem ment könnyen. A lakópark maintanance (kisebb
hibák javítása) vicces. Elvileg úgy működik a dolog, ha valami elromlik, akkor
szól az ember nekik, s előbb utóbb jön
egy Mekk Elek, aki megoldja azt. Nekem a kedvencem a kádlefolyó megjavítása
volt. A mester ránézett, majd közölte: We pu so st oi. Mivel akkor már egy
hónapja itt voltunk, így teljesen egyértelmű volt, hogy a we put some stuff on
it (rányomunk egy kis cuccot) mondatot közölte velünk. Aztán olyan minőségben
csinálta meg, mint a fent említett Mekk Mester.
A másik kedvenc a telefonálás.
Meglepő, de itt a telefonvonal sokkal vacakabb, mint otthon, recseg-ropog a
mobil, sokszor egy-egy pillanatra kimarad a beszéd, ami különösen előnyös,
amikor egy tök ismeretlen dolgot kell lerendezni telefonon. Na jó, lehet, hogy a
telefonunk vacak. (A szolgáltatásokra meg árakra legközelebb még visszatérünk).
Azért vannak nagyon kedvező
tapasztalatok is persze, ezek csak a számunkra kirívó negatívumok voltak. A
felnőttek angol tanításával kapcsolatban nagyon szimpatikus a rendszer.
Egyrészt vannak tanfolyamok az újonnan
érkezők számára, ami ingyenes, de bekerülni nem egyszerű, mert olyan
tömegek szeretnének ezeken részt venni, főleg spanyol anyanyelvűek. Úgy tűnik
rájuk is fér egyébként. Szemmel látható, hogy sok esetben az itteni külföldi
családok nem dolgozó tagja nem, vagy alig tud angolul. A Távol Keletről
érkezőknél nagyon sok helyen itt vannak a nagyszülők, na ők a legtöbbször
semmit nem tudnak, vigyáznak az unokákra. Tehát a stratégia az, hogy kijön az
egész család, a gyerekek dolgoznak, tanulnak, a nagyszülők meg segítenek, de
még kicsit sem épülnek be a helyi rendszerbe. Ahol mi lakunk, nagy a
távol-keletiek aránya, az iskolabusznál mintha Tajvanon, vagy Koreában járna az
ember. Emiatt viszont az apró termetű gyerekeink egész nagynak tűnnek, no meg
mi isJ
Másik ingyenes és könnyen
elérhető lehetőség a nyelv tanulására, gyakorlására a könyvtári beszélgetős óra (Conversational Club). Elég sok
könyvtár van a környéken és minden nap egy vagy két könyvtárban önkéntesek tartanak
kétórás beszélgetéseket. Ez is mutatja, hogy mennyire támogató a rendszer az
ideérkező külföldiekkel, mennyire segítik a beépülésüket. Akinek szüksége van
rá és belefér az idejébe, az akár minden nap el tud menni gyakorolni.
Mint mindenhol, itt is vannak
magyarok, de nem túl sokan. Az elmúlt hetekben mi is vendégeskedtünk, s nagyon
is jól éreztük magunkat. Alapvetően két szakma körül csoportosulnak:
közgazdász/nemzetközi kapcsolatok (nemzetközi szervezeteknél – IMF, Világbank –
illetve egy-két egyetemen/kutatóintézetben), illetve kutató orvosok (némelyikük
igen szép kutatási eredménnyel, illetve média szerepléssel). És igen, magyar
foci itt is van, igaz, még nem sokszor voltam, mert nem fért bele az időbe, de
elég komoly. Ahogy minap a Starbucks-ban az Afrikából érkezett eladó srác
mondta, miután a gyerekekből mosolyogva kihúzta, hogy hová valósiak: á madzsar, Puskas. Azt hittem, ez már
lassan elkopik, de nem. Hát ennyit érdemes tudni Magyarországról itt, hisz
Kelet-Európa Oroszországot jelenti, esetleg még Lengyelországot.
Lengyel uborka és lengyel kolbász sok helyen van. A lengyel boltban pedig kapható téliszalámi. Na, az nem az.
Amúgy fémdobozos szegedi paprika előfordul néhány boltban,
érdekes, de kíváncsi lennék az eladási adatokra.
Többször derült ki már
különböző boltokban, hogy az eladónak van magyar ismerőse. Volt, aki utalt
bizonyos nagyon finom göngyölt csoki burkolatú édességre. Csak sokára jöttünk
rá, hogy az a Túró Rudi lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése