A lakópark, ahol lakunk, gyönyörű, mókusok és
nyulak! mászkálnak. A házak mellett van egy public park, ami azt jelenti, hogy
rendes focipálya méretű füves terület bekerítve (itt tartom azóta a srácoknak a
fociedzéseket – hajrá Puebla), műanyag borítású teniszpályák (amiket
ingyen lehet használni), szuper játszótér, nagyon jó konditerem szabadtéri
medencékkel (ez utóbbi kettő már a lakóparké). GyönyörűJ
Nem hittem volna, de bizony én is
bámulom a kocsikat, az még hagyján, hogy több Ford Mustangot látunk egy nap
alatt, mint eddig egész életünkben, de a terepjárók között is akad szemrevaló,
én is akarok egyet. Na persze nem otthon, mert egyből ellopnák. Ja ellopás,
ahogy kiérkeztünk, másnap feltörték otthon a házunkat, s mindent feldúltak,
összedobáltak. Búcsúköszöntés otthonról, thank you.
Folytatás következik....
Aztán indul a város
felfedezése, a cél az, hogy minden hétvégén az egyik nap kirándulás legyen,
kezdetben DC-ben, fokozatosan haladva, amit már el is kezdünk, nagyon tetszik
mindenkinek. Na persze gyerekekkel azért úgy néz ki a dolog, hogy otthon
bekajálnak, felszállunk a metróra, fél óra múlva mondjuk, ott vagyunk a Fehér
háznál, ott rögtön enni kezdenek, s innentől kezdve, amíg sétálunk végig
valamit majszolnak, és sosincs elég kaja, tehát egy kósza McDonaldsba kell
kikötni sült krumpli hegyekre. Ami nagyobb, mint otthon, és olcsóbb is.
Ami meglepő, hogy nem nagyon
látni sokgyerekes embereket, s mivel a mieink egy idő után pl. rohangálni
kezdenek a közértben, volt némi aggodalom, hogy mit fognak szólni a helyiek.
Mosolyognak, és előbb utóbb valaki szóba elegyedik velünk, hogy milyen
aranyosak, elevenek stb. Néha azért tényleg durva, ahogy hárman háromfelé
futnak a boltban és jelzik, hogy ezt is meg azt is vegyük meg, de ki lehet
bírni (néha azért nehezen). A közértben kapható ételek egyébként sokkal jobb
minőségűek, mint amire én a hallomások alapján számítottam. Pontosabban,
mindenféle minőségű cucc van, de a jó minőségűből is nagyobb a választék, mint
otthon. Különböző árkategóriájú boltok
vannak természetesen, de ha mondjuk a nagy Tesco szerű közértet nézzük, ami
azért az otthoninál színvonalasabb (Giant nevű pl.), átlagos árban csak kicsit
drágább a magyarországinál összességében. A tej meg a kenyér mondjuk nagyon
drága, pl. két literes (ami egy kicsit kevesebb, mert fél gallonos)
papírdobozos tejet 4 dollár alatt alig kapni, műanyag flakonban sokkal olcsóbb,
de az szerintem, műanyag ízű. A kenyerek fél kilónként 2-3 dollárok, az európai
típusúak még drágábbak.
A közlekedést tekintve a busz
olcsó, annyi, mint otthon, a metró nagyon drága, csúcsidőben oda-vissza, a
kétszer 25 perc metró majdnem tíz dollár, húzós. Ami érdekes, hogy a
metróállomások hihetetlenül minimalisták, egyszerű betonelemekből állnak,
néhány helyen papírlapra írt irányjelzőkkel, hát nem betonba öntik a közpénzt,
de még a Capitoliumnál is csupasz betonfalak vannak. Az otthoni új metró egy állomása szerintem
többe kerül, mint itt egy tucat megálló összesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése